Az átlag magyar honpolgárhoz képest, mi viszonylag sokat kirándulunk. Ennek több, igen kézenfekvő oka is van, kivéve azt, hogy egészséges. Ez valahogy nem került be igazán a főbb szempontok közé. Legfőképpen szeretünk együtt lenni, a lakótelepi lakás – különösen nyáron – elviselhetetlen, a városi szórakozások pedig mindegyikünket hidegen hagy. De nem is mondom jól, túl finom kifejezés rá a “hidegen hagy”. Valójában ez a nyári forróságtól, kosztól, portól, szeméttől bűzlő, zajos vadon egy idő után idegrángást okoz, és vakaródzni kezdünk tőle. Na, ilyenkor aztán nincs köztünk vita. Batyut össze, kirándulunk!

Már a batyuzás látványa is maradandó élményt okozna egy kívülállónak, ha megengednénk, hogy végignézze. Az még csak hagyján, hogy kell sátor, gumimatrac, bogrács meg elemózsia. De visszük a fél konyhát: tányérok, kanalak, villák, kések, poharak, fakanál, vágódeszka, tálak, a fele fűszeres polc, meg még vagy ötven féle konyhai segédeszköz. Aztán meg természetesen kell takaró is, de nem elég hat pokróc, kell még néhány párna, meg a paplan is. (A hálóingem nélkül el sem indulok.) Na, jó. Akkor ott vannak még a szétnyitható székek meg az asztal. Mire mindezt betuszkoljuk az autó csomagtartójába, a hátsó ülésekre, minden apró kis helyet gondosan kihasználva, kiderül, hogy kell még legalább 20-30 liter ivóvíz, hátizsák, ruhanemű, na meg a kaja.

Véletlenül se higgye el senki, hogy ezek már be sem férnek a kocsiba! Dehogy nem! Az összes üres üdítős flakont megtöltjük vízzel, kirámoljuk a teljes hűtőszekrényt, megpakoljuk a táskákat, hátizsákot ruhával, cipővel, tisztálkodó szerekkel, így aztán már csak cipőkanállal férünk be mi magunk is az autóba. Persze az csak természetes, hogy még útközben meg kell állni friss kenyeret venni, na meg fél zsák krumplit, hagymát, meg paradicsomot és paprikát. Mert ugyebár nincs jobb, mint a bográcsban főtt lecsó. Végül még befér a kocsiba vagy húsz üveg sör is, mert a lecsó után az a jó. Vagy nem? A lényeg, hogy ott legyen.

Ekkorra szokott már úgy kinézni az autó belülről, mint egy jól megtömött szemetes konténer, kívülről nézvést meg leginkább motorcsónakra emlékeztetően. Az orra feláll, a hátulja a földön lóg. Egyáltalán nincs semmi ok az izgalomra. Csak az első kanyart kell kicsit sportosabban bevenni, és máris helyreáll a rend. Szép egyenletesen elrendeződik minden a kocsiban. Homogén szemétdombbá válik az eredetileg szisztematikusan elrendezett kóceráj. Igaz ugyan, hogy a kávé beledőlt a kacsazsírba, a mosogatószer összeragasztotta a krumplikat, a tele sörösüvegek meg rágurultak a paradicsomra, de kit érdekel? Lényeg, hogy kirándulunk.

Természetesen nem ám csak úgy bele a vakvilágba. Nem mondhatja rólunk a legrosszabb akarónk sem, hogy nem terveztük meg pontosan az útvonalat. Az úti cél kiválasztásának legfontosabbjai: Hegyi patak legyen (mosakodni csak kell), autóval – legalább egy gázlón – át lehessen menni a túlpartjára, a túlpartján legyen sátorverésre alkalmas tisztás, (nem csalános, hanem apró növésű, szép zöld fű virágokkal, lepkékkel), a talaj egyenes legyen, bucka vagy gödör szóba sem jöhet, a tisztásról enyhe lejtésű, kétol